Ordinary Music vol. 35 "TEXTURES" | cs314

Közönséges zene – a szó egyszer?, szerény, és a legkevésbé sem pejoratív értelmében. Nikolaus Gerszewski, jelenleg Budapesten él? német zeneszerz? 2007 óta írja klasszikus képzettség?-, autodidakta-, vagy éppen nem-zenészek által egyaránt el?adható kompozícióit, melyek instrukciói grafikus diagramok mentén rendez?dnek. A korábban vizuális m?vészetekkel és m?kritikával foglalkozó Gerszewski darabjai az absztrakt képi gondolkodás egyenesági folytatásai, ha úgy tetszik, precízen konstruált hangfestmények, amelyek szónikus kontextusba helyezett kulcsszavai a terek, a felületek, a rétegek, vagy éppen a tárgyak.
Ahhoz, hogy megkíséreljük körülírni Nikolaus Gerszewski közönséges, egyben megfoghatatlan zenéjét, a vizuális ábrázolás, az elvonatkoztatott képz?m?vészetek fel?l kell közelítenünk. A konceptualista szerz? érdekl?désének középpontjában mindig is az absztrakt, a konkrét vagy a nem-ábrázoló festészet állt: informális m?vészet vagy tachizmus, konstruktivizmus, absztrakt expresszionizmus, minimalizmus, radikális- vagy akciófestészet. Ezek voltak tipikusan azok az irányzatok, amelyek az ötvenes-hatvanas évek New York-i kortárs zenéjére is meghatározó befolyást gyakoroltak. A New York-i iskolához hasonlóan, Gerszewski Ordinary Music kompozíciósorozatát is ez az er?s képi gondolkodás jellemzi.
Az autodidaktaként induló zeneszerz? addig tanulmányozta és játszotta John Cage, Christian Wolff és Cornelius Cardew egyes grafikus partitúráit (Four6, Edges, Treatise és a többi), mígnem megtalálta azt, amit maga is szeretne. F?ként képes instrukciókon alapuló, kell? el?adói szabadsággal interpretálható zenét, ami megszólaltatása után pontosan annak t?nik, mint ami: predeterminált agyagból épül? ad-hoc kompozíciónak. Jelen darab sem igazán találkozik a hagyományos m?vekkel szemben támasztott elvárásokkal. A kotta például sokkal inkább egy kreatív zenei folyamatot segít? munkaalap, ami vegyesen biztosít zenei és nem-zenei jeleket, továbbá megenged? utasítások sorozatát, hogy ezeket a jeleket az el?adók hogyan-miként használják.
Gerszewski célja az Ordinary Music-darabok esetében, hogy kijátssza a kompozíció és az improvizáció fogalmát és gyakorlatát. Mindkett?t megpróbálja kiküszöbölni, kizárólag magukra a hangokra koncentrál, ám azokra sem mint fizikai jelenségekre vagy szenzuális élményekre, sokkal inkább mint a kifejezés m?vészi formájára. A zeneszerz? bevallása szerint például grafikus kottáinak alapvet? funkciója, hogy meggátolja a szabad improvizációt, mindvégig konzisztens zenekari hangzást biztosítson, ami teljesen független az el?adásban részt vev? zenészek leleményességét?l, egyéni invencióitól.
A szériában a harmincötödik darab címe: szövetek; vagy struktúrák. Konkrétan meghatározott hangszer-összeállítás ezúttal nincsen, a zárójeles alcím mindössze ennyit köt ki: kreatív nagyzenekarra. Az el?adó együttes egy Gerszewski portugál zenészbarátait tömörít? elektroakusztikus nonett, a zongorán és melodikán játszó szerz? mellett Nuno Torres szaxofonossal, Armando Pereira tangóharmonikással, Ernesto Rodrigues brácsással, Guilherme Rodrigues csellistával, Pedro Roxo nagyb?g?ssel, Carlos Santos laptopzenésszel, Pedro Castello Lopes üt?hangszeressel és André Mota dobossal. A négytételes, sz?k háromnegyed órás darabot négy és fél éve rögzítették Lisszabonban, lemezen való megjelenésére egészen mostanáig kellett várni. Megérte. Dusted Hoffman (Improv.hu)