prisma |SF 4001

A portugál Ernesto Rodrigues és közeli zenésztársai Prisma címö kislemezével nyitotta negyedik évét a Stasisfield nevezetö mp3 netlabel, melynek honlapjáról díjtalanul tölthetö le néhány egészen kiváló - és néhány egészen rossz -, lényegében kísérleti indíttatású felvétel-sorozat. Bár a mini album Ernesto Rodrigues neve alatt jött ki, valójában egy családi vállalkozásról van szó, hiszen az idösebb Rodrigues (hegedö, mélyhegedö) mellett fia, Guilherme Rodrigues (cselló, zsebtrombita), valamint a család barátja, a német Michael Thieke (klarinét, alt klarinét) is játszik a lemezen. Ennek a felállásnak Carlos Santos-szal kibövített változata nem régen jelentetett meg egy Kreis címö albumot a Creative Sources mini-labelnél, amiröl - ha minden igaz - hamarosan az Improv.hu oldalán is lehet majd olvasni...
A trióformáció lemezén akusztikus improvizált zene hallható, ami 2004 március 29-én került rögzítésre a lisszaboni Tcha Tcha Tcha Stúdióban. A Prisma két jól elkülöníthetö hangkeltési metódussal dolgozik: az egyik a preparált húros hangszereken való szöszmötölés, nyeszetelés, a másik pedig az extrém módon bemikrofonozott fúvósok orkán-szerö "suhogtatása". A hegedök, valamint a cselló jól hallhatóan idegen, oda nem illö tárgyakkal van feldíszítve, ezek neszezése és csörömpölése - nagy hangerön hallgatva a kislemezt - tökéletesen kihallható; ezeket az apró, másodpercekig fel-fellvillanó hangocskákat a húros hangszerek vonóval való elnyújtott megszólaltatása, illetve a fúvos hangszerek hosszan kitartott éles sivítása, vagy éppen érdes zúgása ellenpontozza. Bár nyílvánvalóan a (szó szerinti) öntörvényö szabadzene tökéletes mintapéldájával van dolgunk - és mint ilyen, kevés fogást enged arra, hogy bele lehessen kötni -, a három improvizáció mégis mintha csupán egy-egy befejezetlen, végig nem vitt próbálkozás, ám továbbgondolásra kétségtelenül érdemes kezdeményezés lenne. A három rövid felvétel semmiféle ívet nem épít, de egy-egy számon belül sincs "valahonnan-valahová", a 18 perces kislemez mindössze slendrián módon elpotyogtatott és céltalanul kószáló hangokat mutat, amik összességükben lehetnének akár lehengerlöek is, de erröl sajnos most itt nincs szó, hiszen a Prisma számomra nem több, mint egy elözetes koncepció és kigondoltság nélküli stílusgyakorlat.
Érdekes és kellemes kislemez a Prisma, de sajnálatosan nem sokkal több ennél. Felemás produkció. Dusted Hoffman (Improv.hu)