agnes (in redemption) cs322

Compositeur français installé à Berlin, Justin Lépany est aussi (on pourrait dire « plus simplement ») guitariste. Electrique, je précise. En tout cas sur son Agnes (In Redemption) = trois plages enregistrées tout récemment.

Si le CD sort sous l’excellente étiquette Creative Sources, on est loin d’une improvisation cérébrale et même peut-être bien pas dans l’improvisation du tout. C’est ainsi que sur la première plage, Lépany construit (Avec force delay ou chorus, à ce que j’en ai conclu) un solo de guitare qui doit autant au minimalisme US qu’au Krautrock ou à l’indus. C’est dire que, pendant 25 minutes, la pièce bouge pas mal. Accélérant le rythme des boucles de sa guitare, Lépany arrive même à nous faire croire que celle-ci nous parle (« avec des mots », je veux dire).

La suite est dans le genre d’Oren Ambarchi de Sagitarrian Domain (pour le deuxième morceau) et dans le genre dispensable (pour le troisième, qui colle divers petits jeux de guitare sans grand intérêt). Mais qu’importe la disparité d’Agnes (In Redemption), Lépany y a fait un plutôt bel effet ! Pierre Cécile (Le Son du Grisli)

Berlinb?l érkezett a francia Justin Lépany els? szólólemeze, amit a portugál Creative Sources jelentetett meg. A korongon hallható három gitárkompozíció közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik az év elején Párizsban bemutatott Agnes (In Redemption) cím? fotóinstallációhoz; alkalmazott zenér?l van tehát szó, ami szerencsére van olyan er?s, hogy önnön jogán is abszolút érvényes legyen, nem feltétlenül szükséges hozzá az Agnes-projekt vizuális oldalának empirikus ismerete.
Lépany Japánban született francia és amerikai szül?k gyermekeként. Tinédzserként kezdett gitározni, a Université Paris 8 falai között dzsesszt és muzikológiát tanult. El?adóként és komponistaként azt vallja: egy zenésznek mindig el ?re kell tekintenie, kísérlet kísérlet után új utakat kell keresnie, ugyanakkor sosem szabad megtagadnia a korai, legelemibb hatásait. Justin Lépany stílusa ennek megfelel?en fiatalkori, máig felvállalt behatások mentén alakult: a heavy metal, a blues, a modern jazz, a tradicionális világ- és a kortárs komolyzene mind-mind jelen vannak darabjaiban, komponáljon akár orgonára, két tenor szaxofonra, n?i kórusra, zongorára, hárfára, vagy éppen elektromos gitárra.
A zeneszerzés mellett Lépany másik meghatározó szenvedélye a fotózás: els?, Arizona cím? audiovizuális installációját két éve mutatták be Berlinben, ahol a zenei részt egy szóló hárfára írt darab, a képi részt pedig az arizonai sivatagban (vissza a gyökerekhez) készített fotói adták. Az egyképes Agnes (In Redemption) munka fotója már urbánus közeget mutat. A fekete-fehér képet egy nagyméret? alumíniumlapra nyomtatták, amit enyhén meghajlítottak, hogy az egyedi perspektívát és mélységet kapjon. A fotó mellé applikált fejhallgatóból jelen lemez els? tételének rövidített, de a végtelenségig loopolt anyaga szólt.
Nyers, végletekig lecsupaszított hangzású zakatolással indít a lemez. Gitáron ezúttal maga a szerz? játszik, aki szerencsére nem bonyolította túl az eszközparkját: talán csak egyetlen loop stationt, egy delay-t és egy hanger?pedált használ, így a kompozíció is kell? megfontoltsággal, kapkodás nélkül, jóles? lustasággal bontakozik ki. Az Agnes mellé felsorakoztatott Tügüdüdü (God Of Smokes) és az And Raven Stole The Sun annyiban követik a b? 25 perces címadó darabot, hogy azok is hasonlóan minimalista hangzással szólalnak meg, és több, lazán egymáshoz f?zött epizódokból állnak.
Lépany debütáló albuma az instrumentális post rock emblematikus el?adóit (legtöbbször talán a japán Mono és az amerikai Explosions In The Sky neve jutott az eszembe) idézi, azzal a különbséggel, hogy az ösztönösséget itt az akkurátus tudatosság váltja. A monotonon poroszkáló, vagy éppen gyorsuló-lassú hangokat Justin Lépany patikamérlegen méri, a váltásokat pedig szögmér?vel, vonalzóval. Feszültséggel teli, szépen konstruált az Agnes (In Redemption) lemez három kompozíciója, és ez messze elég ahhoz, hogy kíváncsivá tegyen: milyen is lehet az, amikor a zeneszerz? és az el?adó nem egy és ugyanaz a személy. Kíváncsian várom Lépany harangjátékait, szaxofonokra, hárfára vagy éppen n?i kórusra írt darabjait. Dusted Hoffman (Improv.hu)

Every once in a while, Ernesto Rodrigues’ imprint gifts us with something relatively distant from its typical coordinates. Agnes (In Redemption) is a half composed, half improvised album for solo guitar; its largest chunk is closely linked to the modified photograph of an elegantly dressed woman walking alone in a subway tunnel, presented in performance as the music flows.
The constitution of the three tracks is attributable to the systematic use of “phrase pills” in infinite repeat mode. Nothing new of course, and the deus ex machina is honest in avoiding declarations of any kind in that regard. If one approaches the record in search of undeclared implications and profound revelations, perhaps bathed in celestial tunefulness, a bit of frustration might arise. But the French guitarist is not wandering cluelessly in that area. Rather, his layered cycles establish a sphere of resonant mechanical patterns that leave no room to daydreaming surpluses. Few notes, obsessive pulses: by concentrating hard enough you’ll be nailed to the seat in no time with eyes closed, absorbing the refractions ricocheted by those small particles. The percussive soul of the guitar strings becomes evident in spite of the overall hypnosis.
But Lépany is also good in altering the acoustic kinetics of each scenario. Loops can recede to legitimize the power of humming low frequencies; potent chords emerge unexpectedly to surprise the listener; mesmerizing reiterations accelerate all of a sudden, spinning off towards remote corners. The tentative melodic fragments in “And Raven Stole The Sun” are not exactly what my doctor would order, yet still make sense in the general context. The finale is like a post scriptum: a “normal” fingerpicked figuration, not foreseeable after such stringent minimalist methods. But it works fine as a closure, putting the ultimate seal on a release that requires a lucid immersion as opposed to the usual tendency to float related to similarly conceived pieces. I’m telling you, we’re not talking Aidan Baker or Paul Bradley here: in a way, Lépany represents the proverbial realist in an ambit where sirenic stupefaction is more or less the norm. Massimo Ricci (Touching Extremes)

De Fransman Justin Lépany is niet alleen gitarist en componist, maar ook fotograaf. In het titelstuk van dit album combineert hij deze drie bezigheden. De intrigerend foto van een jonge vrouw (Agnes?) in een smalle tunnel die de cd siert, was de inspiratie voor de vijfentwintig minuten durende compositie voor één gitaar. Deze werd in het voorjaar van 2015 voor het eerst uitgevoerd in Berlijn, met als achtergrond een uitvergrote versie van de hoesfoto. Als je ‘Agnes (In Redemptie)’? voor het eerst hoort, denk je direct aan een gitarist met een grote bak effectapparatuur. Maar een YouTube-filmpje openbaart dat Justin Lépany slechts vier pedalen gebruikt en niet eens een laptop. Het nummer begint als minimal muziek waarbij de repeterende klanken net strijkers lijken. Na zo’?n zeven minuten valt er een stilte en komen er uit een lange ruis, machinaal klinkende geluiden tevoorschijn. Als die tot rust zijn gekomen is het tijd voor een stuk modern klassiek ambient dat via ijle Dr Who-geluiden overgaat in repeterend noise en dan plotseling stil valt na ruim vijfentwintig minuten. Het is een adembenemende compositie waarbij nauwelijks te horen is dat die op een gitaar gespeeld wordt. Bij de andere twee nummers is dat iets meer duidelijker. Maar steeds ligt wat je hoort op het avontuurlijke grensgebied van noise, minimal en ambient. Op rock clichés zal je Justin Lépany niet betrappen en dat is heel bijzonder! (Gonzo Circus)

Justin Lépany är en berlinbaserad fransk gitarrist, kompositör och fotograf. Förra året valde han att kombinera dessa tre sysselsättningar och komponera ett stycke musik för sologitarr där partituret bestod av ett av hans foton tryckt på en böjd aluminiumplatta. Verket, som döpts till "Agnes (in Redemption)", har också fått namnge Lépanys skiva på Creative Sources, på vilken ytterligare två kompositioner finns presenterade.

Titelspåret är ett mörk stycke som slits mellan elektronisk improvisation och mer kontrollerade konstmusikaliska uttryck. Stycket är tydligt uppdelat i sjok och inledning får mig att tänka på fioler med sin malande rytmik. Plötsligt stannar musiken upp och en djup drone tar vid, för att snart utveckla en tung pumpande puls. Nästa utveckling är en skärande dissonant del som för tankarna till Ligeti. Slutligen får vi ännu mer pumpande distad gitarr som med ett brutalt klipp avslutar stycket. Andra spåret, "Tügüdüdü (God of Smokes)" har en tung repetitiv karaktär, nästan som om Lépany ritualistiskt nedkallar gudarna. Det är ett mer sammanhållet stycke som sätter fart på fantasin.

Skivan avslutas med "And Raven stole the Sun", skivans underligaste komposition. Inledningen är en högpitchad suggestiv historia vars tempo vrids upp till bristningsgränsen och utmynnar i power chords och skränig dist. Inte skivans höjdpunkt direkt. Dock räddar Lépany detta på ett bra sätt med en snudd på popig del som låter vackert konsonant och lätt efter de tunga föregående spåren. På slutet blir det dock lite för popigt med plockad singersongwriter-gitarr. Detta är det mest melodiska spåret med lite fler höga toner, tydligare rytmik, klingande gitarr men det är lite svårt att pussla ihop stycket och intrycket blir lite förvirrat.

Agnes (in Redemption) präglas att ett mörker. Det repetitiva och malande inslaget återkommer ständigt men flödet är ändå bra. Det är inte en vanlig gitarrdroneplatta, det är ovanliga sounds och spännande kompositioner som är ombytliga utan att kännas alltför osammanhängande. Hårdrockshjälten och popkillen är inte det som fängslar, utan Lépany är som bäst när han är tung, mörk, suggestiv och fri. Det är i det komplexa han är som bäst, vilket också är det absolut svåraste. Han behöver inte förenkla något, han är så bra på djupet att den polerade ytan absolut inte behövs. (SoundOfMusic)